Gyakran ismételt kérdések a jogos védelemről
Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon egy utcai támadás esetén a jog inkább a támadót védi. Mennyire igaz ez a vélekedés?
Semennyire. A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat, vagy értékeinket, ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van védekezni, ellen támadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk vele. Védekezésünk arányos kell, hogy legyen a támadással, vagy a fenyegetéssel.
És mikor arányos a védekezésünk?
Nagyon lesarkítva akkor, ha nem követünk el a támadóval szemben súlyosabb bűncselekményt, mint amit ő akart ellenünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig tarthat, ameddig a támadás. Sem a bosszúállás, sem a kölcsönös kiprovokált verekedés nem minősül jogos védelemnek, ezek helyett egy balhés helyzetben inkább a menekülésre koncentráljunk. Nemcsak a jog, hanem a józan ész is ezt diktálja.
Mi van, ha a támadó részeg, vagy kóros elmeállapotú, vagy esetleg családtag?
A helyzet mindenben azonos, sem józan, sem a részeg támadóval, de a családtaggal szemben sincs kitérési kötelezettség, azaz nem vagyunk kötelesek menekülni, jogunkban áll ellenállni.
Milyen eszközökkel védhetjük meg magunkat?
Tulajdonképpen bármivel, ami a kezünk ügyében van. Vannak engedélyköteles, önvédelemre szolgáló eszközök (pl. gázpisztoly) és vannak engedély nélkül hordható, szükség esetén önvédelem szempontjából hasznos eszközök (pl. zsebkés). Emellett vannak azok a tárgyak, amik éppen nálunk, vagy a közelünkben vannak és adott esetben fegyverként használhatók (szék, esernyő, dezodor, kulcs, mobiltelefon, toll, stb.) Ne felejtsük el viszont, hogy minden eszköz annyit ér, amennyit a használója. Hiába van késünk, ha nem tudjuk elővenni időben, hiába van nálunk gázpisztoly, ha épp egy szűk liftben támadnak ránk, és hiába van a kezünkben egy táska, ha az csak akadályoz a védekezésben. Nem árt tehát elsajátítani, hogy melyik eszközt hogyan és milyen esetben használhatjuk (Tehát gyere és tanulj késharcot!).
Mi a helyzet a késsel, sokkolóval, viperával és társaikkal? Mi van, ha ezekkel védekezek?
A sokkoló, gázspray, boxer, vipera közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, így viselésük eleve tilos és büntetendő. Szintén tilos a 8 cm-t meghaladó vágó élű kés hordása is (ez persze nem azt jelenti, hogy a háztartási boltból nem vihetem haza a kenyérvágó kést, mert a kapuban lesnek rám a rendőrök, hogy lefüleljenek). Amennyiben illegális fegyvert használunk védekezésre, biztosan megbüntetnek, de ettől függetlenül maga védekezés – ha betartjuk az arányosságot – lehet jogszerű.
Ha a támadómnál nincs fegyver, és én fegyverrel védekezek, az arányos?
Az arányos védekezés nem azt jelenti, hogy egy pusztakezes támadás ellen pusztakézzel kell védekeznünk, egyértelmű, hogy ha van nálunk egy alkalmas eszköz, azt használhatjuk. Nincs előre megírt standard, hogy mivel szemben mi arányos. Ez mindig az adott esetben dől el. Az arányosság sok szempontot jelent egyszerre. Ilyen a támadók, védekezők száma, kora, testalkata, fizikuma, szándéka, kijelentései, náluk lévő eszközök, stb. Mást jelent az arányos védekezés egy gyereknél vagy egy férfinál, ahogy más lesz az arányos védekezés akkor is, ha egy, vagy ha több ember támad ránk. A válasz tehát igen, arányos lehet a fegyverhasználat fegyvertelen támadóval szemben is.
Mi történik, ha nem voltam arányos és súlyos, esetleg maradandó sérülést okozok a támadónak?
Nem mindegy, hogy milyen okból léptük túl az arányosságot. Ha szándékos túllépéssel okozunk kárt a támadóban, akkor mi magunk is büntethetők leszünk a túllépésért. Ha ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt a túllépés, akkor nem vagyunk bűnösek. A törvény így veszi figyelembe azt, hogy ha megtámadnak bennünket, az egy megváltozott fizikai- és lelkiállapotot idéz elő, amelyben nehezebb mérlegelni a körülményeket.
Védekeztem és a támadóm sérülést szenvedett. Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy inkább szaladjak el a jogi procedúra elkerülése végett?
Mindaddig, amíg veszélyben vagyunk, ésszerűtlen és jogilag sem várható el tőlünk, hogy ott maradjunk a helyszínen. Attól, hogy a támadó megsérült, esetleg felhagyott a támadással, még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a veszélyhelyzet, tehát ha a támadást visszavertük (pl. a támadó földre került), szabadon elmenekülhetünk. Más a helyzet, ha a támadó szemmel láthatólag komoly sérülést szenvedett (pl. összetörte magát), tehát már nem veszélyes. Ilyen esetben jogilag akkor járunk el helyesen, ha rendőrt és mentőt hívunk.
Nem egyszerűbb, ha inkább nem csinálunk semmit, nehogy a végén még mi kerüljünk bíróság elé?
Ezzel nagy hibát követünk el, mert ilyenkor a támadóra bízzuk életünket, testi épségünket. Ha a támadó kést fog ránk, akkor sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a szándéka. Lehet, hogy “csak” ijesztgetni vagy kirabolni akar, de lehet, hogy mást is. Ilyen esetben az elsődleges problémánk a kés legyen és ne az, hogy esetleg majd később bíróságra kell járnunk. Ha az első problémát nem oldjuk meg valahogy, és balul sülnek el a dolgok, akkor nemhogy bíróságra, de sehova nem kell többet járnunk. Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos esetben éppen a passzivitás a legjobb megoldás. Előfordulhat, hogy ellenállás helyett együttműködünk (például odaadjuk a pénztárcánkat a támadónak), ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel jövünk ki legjobban a helyzetből (például mert több támadó van, vagy korlátozottak a menekülési lehetőségek, vagy együtt vagyunk valakivel, aki nem tudna velünk elmenekülni, stb.) Tehát a passzív magatartás is lehet helyes döntés bizonyos helyzetben, de ilyen esetben ez mérlegelést és döntést jelent, nem pedig feladást. Ha a támadás nem a vagyonunk, hanem személyünk elleni, akkor természetesen a passzivitás nem jelent megoldást.
Végezetül álljon itt egykori mesterem, Dai-Sifu Emin Boztepe néhány ide kapcsolódó gondolata:
„Az elkerülhetetlen konfliktussal szembe kell néznünk, amikor nincs más lehetőségünk, mert annak a veszélye áll fel, hogy megsérülünk, vagy a szeretteink vagy a családunk sérül meg.”
„Ha kedves vagy az ellenségedhez, kegyetlen vagy magadhoz. Miért legyél kedves és udvarias valakivel, aki megtámad téged vagy a szeretteidet?”
