A késes támadások jellemzői
A média nap mint nap beszámol késes támadásokról, melyek túlnyomó részt a megtámadott fél halálával, de legalábbis súlyos sérüléseivel végződnek. A hivatalos statisztikák szerint az elmúlt évek során (2009 és 2015 áprilisa közt) messze a legtöbb gyilkosságot késsel követték el, figyelembe véve az összes lehetséges eszközt (márpedig az elkövetők igen kreatívnak bizonyultak: feszítővas, kasza, szerszámnyél, kézigránát, stb.).
Az egyébként is riasztó statisztikát még tovább rontja, ha kissé tágabban értelmezve a kés fogalmát, késnek tekintünk minden olyan eszközt, mely szúrásra és/vagy vágásra, tehát a kés-szerű használatra alkalmas lehet, például: a letört sörösüveg nyak, a letépett konzervdoboz tető vagy egy lehasadt fadarab.
De miért pont kés?
Mert könnyű hozzájutni, nem kell hozzá külön engedély, legálisan hordható (ha a vágó éle nem haladja meg a 8 cm-t) és mert képzetlen kézben is iszonyatos sebeket ejthet.
Ugyanazon tulajdonságai, amik gyilkos fegyverré teszik, jelentik kiemelkedő önvédelmi értékét is: kiegyenlíti az esélyeket a harcban, ellensúlyoz fizikai, számbeli vagy tudásbeli fölényt. A fegyver hatalom, de csak annyit ér, amennyire értesz hozzá!
Az alábbi három fő kategóriába sorolható a késes támadások nagy része:
1. Fenyegetés / rablás / erőfitogtatás
2. Kínzás / bosszúállás / erőszakos rablás
3. Gyilkolásra irányuló eltökélt támadás
1. Fenyegetés / rablás / erőfitogtatás:
Itt az agresszor célja jellemzően valamilyen értéktárgy, pénz megszerzése, illetve a megtámadott véleményének megváltoztatása, vagy a saját felsőbbrendűségének bizonyítása. Ilyenre példa az utcai késfenyegetéses rablás, vagy a baráti / családi / bandák közti veszekedéskor előkerülő kés, mint meggyőző eszköz. A támadó a meggyőzés eszközeként használja a kést, ezért jól látható helyen tartja, hogy nagyobb legyen a kiváltott ijedtség, de alapjában véve nem áll szándékában használni azt. Erre utal az is, ha a kés messzebb van egy karnyújtásnyinál, vagyis az azonnali szúrás / vágás lehetőségénél. Csak ebbe a kategóriába eső támadáskor lehet helyes reakció a gyakran tanácsolt „Adjuk át értékeinket!” hozzáállás, mert ez a támadónak kényelmesebb, mintha megsebesít / meggyilkol, és utána veszi el. Szintén ebbe a kategóriába esik a lelkére beszélés pszichológia módszere, amit csak szakértőknek javaslok, mivel itt nagyon keskeny az a mezsgye, ami elválasztja a sikeres lebeszélést az azonnali támadás előidézésétől.
2. Kínzás / bosszúállás / erőszakos rablás:
Ebben a kategóriában az agresszor célja, hogy sérülést is okozzon, nevelő / bosszúálló jelleggel, vagy ha rablásról van szó, akkor azért, mert biztosra akar menni. Ilyenkor minden esetben közelebbi a távolság, hiszen meg akar szúrni / vágni, viszont jellemzően nem törekszik gyors, halálos sérülés okozására. A „visszafogottság” oka, hogy így kisebb az elkövetett bűn jogi következménye, vagy mert szeretné „kiélvezni” az áldozat ijedtségét is. Helyi jellegzetesség lett Magyarországon a combba irányuló szúrás, ami mozgásképtelenné teheti a megtámadottat, a nagy vérzés pedig komoly ijedtséget okoz. Sajnos azonban az orvosi értelemben vett sokk is könnyen kialakulhat, ennek akár halálos kimenetével együtt.
3. Gyilkolásra irányuló eltökélt támadás:
A támadó célja, hogy megöljön, motivációja lehet bérgyilkosság, rablógyilkosság, bosszú vagy elmezavar. Nem akarja, hogy lásd őt vagy a kését, nem akar valódi harcba keveredni, ahol küzdenie kell. Nem akar semmit se bizonyítani neked (mint a filmekben, ahol előre elmagyarázza, hogy most figyelj, mert megöllek). Ki akar végezni. Azt akarja, hogy minél gyorsabban, számára minél kisebb fáradtságot és kockázatot jelentve halj meg.
Jellemzően hátulról, vagy oldalról érkezik a támadás, nem vagy rosszul látható irányból, a kés pedig, ameddig lehet, rejtve marad. A támadó szó szerint lerohanja az áldozatot, akinek arra sincs ideje, hogy meglássa a támadóját, mert mire rájön, hogy megszúrták, már beállt a sokk, az eszméletvesztés és akár a halál is. Gyakran több támadó is van, sőt az is előfordul, hogy valamilyen fedő sztorival közelítenek, és akkor kerül elő csak a kés, ha már szúrástávon belül van az áldozat. Ezek a támadások olyan váratlanok, olyan nehéz vagy egyáltalán nem látható szögből jönnek, és olyan gyorsak, hogy ha jóval a megtörténtük előtt nem ismerjük fel a veszélyt, akkor minimálisak az esélyeink a túlélésre, még akkor is, ha komoly késharcos önvédelmi ismertek birtokában vagyunk.
