Veszélyfelismerés – Háromszögszabály
Bruce Lee-től szabadon idézve: „A harc nélküli győzelem lényege, ha ott sem vagy.” Az önvédelemmel és kriminalisztikával foglalkozó szakemberek szerint az első két legfontosabb önvédelmi gyakorlat a veszély felismerése és elkerülése. A támadás mindig közelebbről, gyorsabban, váratlanabbul és brutálisabban érkezik, mint gondolnánk. Készülj fel a legrosszabbra és nem történik meg!
A veszélyfelismerés alapja, hogy szemünket és fülünket nyitva tartsuk, aktívan befogadva a környezet jelzéseit, hogy a lejjebb részletezettek figyelembevételével kialakuljon egy ingerküszöb, amely szituációs mintafelismerés elve alapján működik, és szükség esetén automatikusan beindítja a vészhelyzeti gondolkodást és cselekvést (a kést nem gyorsan, hanem időben kell elővenni). Ha a bűnelkövetőkre jellemző viselkedést sikerül korai stádiumban meglátunk, meghallanunk és fel is ismernünk, majdnem biztos, hogy viszonylag könnyedén elkerülhetjük őket.
Egy erőszakos cselekmény kialakulásához a bűnelkövetési háromszög mindhárom szárának jelen kell lennie, ha bármelyik pillér kikerül ebből a háromszögépítményből, akkor jelentősen csökken az esély a támadásra. Ezeknek a felismerése az, amire törekednünk kell:
Képesség:
Rendelkezik-e a „gyanúsítottunk” olyan képességgel, ami a támadáshoz kell? Elég erősnek látszik-e, van-e fegyvere, esetleg vannak-e társai?
Lehetőség:
Van-e lehetősége egy támadás kivitelezésére? Mekkora a fizikai távolság közöttünk? Milyenek a terep viszonyok? Egyedül vagyunk-e vele, vagy olyan környezetben, ahol gyorsan segítséget kaphatunk? Ha nyilvános helyen vagyunk, számíthatunk-e segítségre?
Szándék:
Olyan tudatállapotban van-e az illető, hogy az erőszak alkalmazása számára még elfogadhatóan alacsony kockázatot jelentsen, a várható nyereséget / előnyt / örömöt figyelembe véve? A bűnöző nem harcolni akar, hanem a legkisebb sérüléssel és minimalizált jogi kockázattal áldozatot találni, akit megtámadhat / kirabolhat / megerőszakolhat.
